Megkezdődött a kampány Újbudán. Közpénzből, így egy kicsit olcsóbb

Ha valakinek egy szemernyi kétsége is volt afelől, hogy a választásokra a Fidesz minden létező és rendelkezésére álló eszközt bevet, még olyanokat is, amit tőlünk nyugatabbra és lassan már keletebbre és délebbre sem igen szokás, akkor ezeknek a naiv vagy tájékozatlan olvasóinknak különösen ajánljuk, hogy menjenek el a XI. kerületbe, csodákat fog látni. Nem is egyet, ráadásul az egyik ”jobb”, mint a másik. De menjünk sorjában.

Az senkit nem zavar, hogy az épület még nem is a kerületé és egy kapavágás sem történt, zárva van. Kampányolni viszont már lehet vele, van helye a sikeralbumban is

Az első és a legfeltűnőbb jelenség az a plakáttenger, ami elborította Újbuda útjait és tereit. Az óriásplakátokon, buszmegállóplakátokon nem mást tudat velünk a kerületi önkormányzat, minthogy éjt nappallá téve dolgozik a polgármester a mi boldogulásunkért, lakóhelyünk sikereiért. Ezért a szenvedélyért mi természetesen nem győzünk elég hálásnak lenni, csak abban nem vagyunk biztosak, hogy mindezt sok millió forintért kell-e nekünk elmondani, nem vagyunk-e elég érettek ahhoz, hogy magunktól eldöntsük, hogy jó-e nekünk vagy sem? Ha a bölcs vezetőink mégsem így gondolják, és még azon is túltesszük magunkat, hogy egy polgármesternek valamiért pont a választások előtt pár héttel kell minket, a mi pénzünkből, erről az új szenvedélyéről meggyőzni, akkor már csak azt nem értjük – de azt nagyon nem -, hogy mi a tarka malac kurta farkáért nem valóságos és tényleges eredményekkel akarnak bennünket meggyőzni. Vajon mit csinált ez az önkormányzat négy évig, ha látványterveken kívül mással nem tudja teleplakátolni a kerületet? Merthogy ezeken a plakátokon egyetlen fénykép sincs, újra csak látványterveket és grafikákat láthatunk. Ráadásul zömmel el sem kezdődött beruházásokról, kínosan félbehagyott és bebukott projektekről vagy éppen az építkezés kellős közepén lévő medencéről, mint fényes sikerről. Úgy tűnik tehát, hogy Újbuda vezetése közpénzből a semmit népszerűsíti az utolsó hetekben, ami finoman szólva is kínos négy év után.

Egyszer már átadták az előző kampányban, aztán újra bezárták. Hónapok óta senki nem nyúl hozzá, üresen kong a félkész Gomba a következő kampányátadásig. Utána talán befejezik és kinyithat

De polgármesterünk semmit sem bíz a véletlenre, a minap megérkezett a postaládákba az első színes tájékoztató kiadvány is, amiből megtudhatjuk, hogy Újbuda a sport fellegvára, annyi fejlesztés és siker volt ezen a területen az elmúlt négy évben, mint még soha, sőt még egy kicsit annál is több. Az elmaradhatatlan polgármesteri beharangozó  és propagandaszövegek között azonban néhány valóban jó kezdeményezést is olvashatunk, de örömünk nem tart sokáig, egészen pontosan addig, amíg eljutunk a polgármester hobbijához, a vízilabdához. Ez a sportág nem csupán hobbija a kerület első emberének, de egyben tagja is a Vízilabda szövetség elnökségének, úgyhogy joggal várhatnánk el, hogy ne csak felületesen ismerje ezt a sportágat. Nehéz másként értelmezni ugyanis azt a mondatot, hogy „Újbuda lehet a vízilabda fővárosi fellegvára, hiszen nincs más élvonalbeli csapat a Budapesten” Eltekintve a nyelvhelyességi problémáktól, mindez vagy égbekiáltó tájékozatlanság vagy kicsinyes és fölösleges hazudozás. Az az érzése az embernek, hogy mindenáron valami nagyot kell mondani, saját magunk nagyságának igazolására, akár mások lekicsinylése árán is. Szeretnénk javasolni a vízilabda szövetség elnökségi tagjának, tájékozódjon az aktuális helyzetről, és legyen szíves a Honvéd, a Vasas, a Zugló vagy a Fradi vízilabdacsapatát is budapestinek és élvonalbelinek tekinteni, különös tekintettel arra a nem elhanyagolható körülményre, hogy ezek a csapatok jócskán megelőzték a legutóbbi bajnokságban Újbuda csapatát. Ami ettől még nagyszerű csapat, nem szükséges politikai blődségekkel rontani a jó hírüket és tekintélyüket.

Büszkén hirdetik az elnökségi tagságot a milliós kiadványban. A csapatokat viszont nem ismeri

Visszatérve a szép kiadványhoz, információink szerint nyolcvanezer háztartásba küldték el, és további témák és sikerek feldolgozása várható a kampány során, természetesen az önkormányzat pénzéből. Szerény becslések szerint is egy ilyen jó minőségű 20 oldalas füzet nyomdai költsége, szerkesztése és terjesztése elérheti a tízmillió forintot, ami a plakátokkal együtt már szép summát tesz ki, mint Hoffmann Tamás kampánytámogatása. Talán kevesen emlékeznek már a 2010-es szlogenre, ami mintha feledésbe merült volna: Törvényes rendet Újbudán. Több tízmillió forint elköltése pártcélokra törvényesnek nehezen mondható.

Egy félsiker. A medence már kész, átadva még nincs, a környék még romokban. A plakáton viszont már jól néz ki.

De ne legyünk igazságtalanok, polgármesterünk nemcsak szórja a közpénzt, hanem azt is kihasználja és magáénak érzi, ami ingyen van. Az Újbuda újság Molnár Gyula idejében is sokaknál kiverte a biztosítékot, annyiszor szerepelt benne az ellenfelei által „médiadisznónak” is nevezett ex polgármester. A 2010 után meghonosodott gyakorlatot azonban nemcsak Molnárt múlja felül sokszorosan, de talán még az észak-koreai vezér hívei is megrökönyödnének, annyiszor láthatóak benne a Fideszes vezetőink. Ha pedig valaki azt hinné, hogy legalább az önkormányzati kampányra, a látszat kedvéért visszafognák magukat, akkor vagy nem olvasták el elég figyelmesen a korábbi sorainkat, vagy megint valami gyógyíthatatlan naivitással állunk szemben. De beszéljenek a számok, nézzük meg az utolsó három lapszámot (14, 15, 16), amiben nem kevesebb, mint tizenkét képen, tucatnyi cikkben láthatjuk és olvashatjuk polgármesterünket, és számos továbbiban a kormánypárti politikusokat. Volt olyan kép -a polgármester festés közben megtekint egy tantermet- amit a szerkesztők annyira ütősnek érezhettek, hogy kétszer is szerepeltették ugyanabban a számban, miközben az ellenzék, más jelöltek még hírmondónak, viccből sincsenek „beengedve” a lapba. 

A polgármestert "megtekintés" közben ábrázoló kép annyira bejött az Újbuda szerkesztőinek, hogy kétszer is szerepel ugyanabban a számban (forrás: ujbuda.hu)

A hatalom nem vicces dolog, az elvesztése még kevésbé, gondolhatják az újbudai Fideszben, úgyhogy talán nem is volt olyan elrugaszkodott a koreai hasonlat, ott sem bíbelődik senki az ellenzékkel, elég csak az egyetlen vezető, milyen szép képeket lehet róla megjelentetni. Mindezek után érthető az a friss hír, hogy a polgármester és a kerületi Fidesz nem akar választási megállapodást és etikai kódexet kötni a kerületi pártokkal, ahogy az Újbudán másfél évtizede hagyomány és jól működő gyakorlat, amit egyébként pont az első Fideszes polgármester, Juhos Katalin honosított meg… Változnak az idők, minek is bajlódni mindenféle demokratikus és etikai normákkal, ha mindent lehet és semminek nincs következménye, legalábbis rövidtávon.

A plakátokat, kiadványokat elnézve viszont felvetődik a kérdés: ha már egypártrendszeresdit, aggipproposztályosat játszanak Újbudán, akkor nem lett volna egyszerűbb valóságos eredményeket produkálni ebben a négy évben, és akkor nem kellene az utolsó pillanatban látszateredményeket népszerűsíteni, látványterveket valóságnak álcázni tízmilliókért? Négy év után, néhány látványtervért, jövőbeli ötletért mégiscsak sok az a pénz.