Eldőlt: nem nyitják meg a Dayka Gábor utcát, az ott élők fellélegezhetnek. A tegnapi lakossági fórumon a kerületi önkormányzat visszavonulót fújt, meghajlik az ott lakó (választó!)polgárok akarata előtt. Megmarad a pannon gyík és a haragos sikló élőhelye, a nyugalom a környéken és a vélt vagy valós ingatlanfejlesztés terve is kútba esik. Ha nyögvenyelősen is, de beadták a derekukat. Az önkormányzat vezetése végre rájött, hogy egy ilyen erejű lakossági tiltakozással nem érdemes szembemenni, különösen nem a választások előtti évben…
Sajtóhírek szerint azonban még így sem volt barátságos a minapi, teltházas lakossági fórum, ahol a döntést végül bejelentették. Az örömbe nem kevés üröm is vegyült, senki nem értette, hogy miért nem kérdezték meg korábban a környéken lakókat, miért költöttek el több millió forintot tervezésre, tanulmányokra egy eleve kudarcra ítélt tervre? De mi nem szeretnénk elégedetlenkedni, örüljünk, hogy a politikusok meghajoltak 979 aláíró, több tüntető és civil szervezet akarata előtt! Mert ez a legfontosabb, hogy a civil akarat igenis meghátrálásra késztetheti még a legerősebb hatalmat is, nemhogy Hoffmann Tamás operettkirályságát.
A haragos sikló küzdelme. Az igazi nyertesek azonban a civilek.
Hiába hivatkoznak arra, hogy sajnálják a haragos siklókat meg a pannonn gyíkokat, nem erről van szó! Meghátrálásról, annak beismeréséről, hogy mindent még nekik sem szabad. Van amit még egy fülkeforradalmár sem csinálhat büntetlenül, van amit még nekik is tiszteletben kell tartani. Ha nem így lenne, akkor együtt ünnepeltek volna a lakossági fórum résztvevőivel, nem pedig a kabinetvezetőt vagy egy hivatalnokot küldtek volna oda magyarázkodni. Merthogy polgármesterünk újra bebizonyította, hogy fél a nyilvánosságtól. Milyen városvezető az olyan, aki se a mostani se az előző fórumra nem ment el, ami a Dayka Gábor utcával foglalkozott, pedig jelenleg ez az egyik legvitatottabb kérdés Újbudán, a kerületi közélet egyik fő témája, amivel a fél magyar sajtó is foglalkozott már. Sajnos azonban mindez nem újdonság, a kudarcairól és eredménytelenségéről elhíresült városvezető már szinte semmilyen lakossági fórumra nem jár, nem mer találkozni kritikus civilekkel, rendezvényekre is alig jár ki. Ha még egy olyan rendezvényen sem mer emberek közé menni, ahol egy pozitív hírt lehet bejelenteni, akkor hova jár a polgármester?
Újra fel kell tennünk korábbi kérdésünket: Hova tűnt Hoffmann Tamás?
Megint a kollégáira keni, hogy nem egyeztettek vele időpontot (ls. Újbuda újság), vagy szeptember után januárban is házassági évfordulója van? Vagy pont a jól megérdemelt milliós évvégi jutalmak kiosztásával volt elfoglalva, amiről a mai Blikkben olvashatunk? Netán újra Hoffmann Rózsával egyeztet, arról, hogy mennyire zökkenőmentes az iskolák átvétele? (erről azért az iskolákat is meg kellene kérdezni, érdekes dolgokat mesélnének)
Polgármester Úr! Hol van? Mitől vagy kitől fél? Ünnepeljen velünk és a civilekkel! A Sas-hegyi lokálpatriótáknak köszönhetően egy jó ügy győzött!
www.facebook.com/sashegyert
