Palik László klasszikus felkiáltása kapcsán jutott nekünk is eszünkbe, hogy hova tűnt Újbuda polgármestere?

Az ujbuda.hu pártatlan közszolgálati honlap tudósításában megdöbbenve tapasztaltuk, hogy kerületünk polgármestere már nem nagyon jár olyan rendezvényekre, ahol emberekkel, választópolgárokkal lehet találkozni, esetleg nem csak a megszokott újbudás alákérdezésekkel lehet találkozni. Csütörtökön még testületi ülést vezetett, pénteken a diktatúrák áldozataira emlékezett Lezsák Sándorral, szombaton azonban már sem a gazdagréti halászléfőző versenyre, sem az egyik iskola sportnapjára nem ment el. A halászléfőző verseny a kerület egyik legnagyobb, legrégebbi rendezvénye, a sportnapon is több százan vettek részt, az egyébként tényleg jó kezdeményezésen. Mindkét helyen Simicskó István képviselte a kerületet, bár az nem teljesen világos, hogy milyen logikán, de ő legalább mer kimenni az emberek közé. Igaz neki nem kell kellemetlen kérdésekkel szembesülnie; a magyar tündérmeséről vagy az előttünk álló kirobbanó magyar sikerről meg úgysem őt faggatják, pláne nem egy kerületi rendezvényeken.

Polgármesterünk távolmaradására több teória is napvilágot látott. A legnaivabb feltételezés, hogy annyi dolga van a kerületi ügyekkel, hogy egyszerűen nem maradt ideje ilyen dolgokra. Csak a munka, semmi szórakozás. Újbuda mai helyzetét, fejlődését látva ezt rögtön el is vethetjük. A gonoszabb teória szerint Hoffmann már nem nagyon szeret olyan helyekre járni, ahol beszélni kell, ahol spontán, esetleg kritikus kérdésekre kell válaszolni. Bár a kezdeti döcögés után Újbuda első embere már élvezi a polgármesterséggel járó kedvező dolgokat, de a vitát, szemrehányást, kritikát egyre nehezebben viseli, ha lehet, elkerüli. Munkájuk intenzitását és eredményeit elnézve, egyre nehezebb dolga lesz… Utánanéztünk polgármesterünk elmúlt havi programjainak, ez a teória nem tűnik légből kapottnak. Gyakorlatilag alig volt olyan rendezvényen, ahol az emberekkel spontán módon találkozott volna.  A nagyobb újbudai eseményen, az őrmezei családi napon, és a gazdagréti rendezvényeken sem látták. Így nem lesz könnyű a következő két év.

És még egy apróság, Hoffmann Tamástól függetlenül. 2010-ben a kampány hevében a Fidesz nagy sátorral, halászlé-osztogatással, narancssárga dzsekikben ment föl Gazdagrétre. Akkor azt írták, hogy „mi, a 17-es vk. fideszes tagjai minden évben megjelenünk itt, és igyekszünk valamilyen akcióval felhívni magunkra a figyelmet”. 2012-ben már mindez nem volt olyan fontos. Eltűntek a helyi politikusok, a narancssárga széldzsekik, a saját sátor, bebújtak egy kerületi cég sátrába, már nem voltak büszkék pártjukra, polgármesterükre. Hasonló érzés lehet most bennük, mint a szocikban 2 évvel ezelőtt, akkor ők szégyellték a pirosat, ők próbáltak mindenféle civil kezdeményezés mögé bújni. Nekik sem sikerült.

2010 Gazdagrét. Akkor még fontos volt.

Végezetül pedig idézzük Hoffmann Tamás 2010-es mondatait és bizakodjunk: Reméljük, hogy jövőre, és az elkövetkező években Hoffmann Tamás már polgármesterként vesz majd részt Gazdagrét és környékének legnagyobb és egyik legsikeresebb rendezvényén.

ps. Persze ha túlontúl rosszindulatúak voltunk és családi rendezvényen volt vagy egyszerűen megfázott, akkor elnézést kérünk vagy jobbulást kívánunk. A madarak azonban nem ezt csiripelik.