Ötezer forintért elseftelték. Nem politikusok, nem Simicska, hanem néhány melós. Egy láda sört kapnak belőle.

Újbuda Veled épül, hirdetik új óriásplakátokon, Őrmezőtől Albertfalváig, Kelenföldtől Szentimrevárosig, és persze a Móricz Zsigmond körtéri Gomba körül is. A csendőrpertu vagy az ikeás bratyizás nekünk, újbudai lakosoknak szól, ebben a kötetlen, baráti stílusban tudhatjuk meg (némi közpénzből persze), hogy ezt az ember feletti teljesítményt, soha nem látott fejlődést kerületünk vezetőinek, Hoffmann Tamás polgármesternek és Simicskó István képviselőnek köszönhetjük. Habár egy másik felirat szerint a Gombát már tavaly nyáron át kellett volna adni, ez nemhogy cáfolja a gigantikus fejlődést és a politikusaink teljesítményét, hanem éppen megerősíti, alátámasztja azt.  Legalább annyira, mint az alábbi kis "színes" történet a 2013 július 28.-án elvileg már átadott Gombáról.

Alábbi képünkön jól látszik, hogy miért is kellett elkezdeni a Gomba felújítását, funkcióinak újragondolását. És még valami látszik, ami talán apróság, de van akinek jelent valamit.

Az épület szépnek, igényesnek már nem volt mondható, felújítása, a város vérkeringésébe való visszaemelése mindenképpen örvendetes esemény, legyen az Molnár Gyula vagy Hoffmann Tamás érdeme, a végeredmény a lényeg. De sokak számára legalább ilyen fontos az épület múltja, megmenthető és megőrzendő emlékei és tárgyai. Úgy tűnik azonban, hogy az amúgy is döcögős projektnél sok mindenre figyelnek, de a múlt emlékeire, megőrzendő értékeire kevésbé. Arra persze volt figyelem, hogy még a kivitelezés megkezdése előtt az üzemeltetésre a polgármester régi barátját hirdessék ki az egyszereplős "közbeszerzés" nyertesének, vagy ha probléma akad (8-10 hónapos csúszás az már csak annak számít, nemde?), akkor azt nem megoldják, hanem eltakarják, politikusok plakátjaival. De olyan, első látásra talán értéktelen kacatnak, mint az egykori épület tetején álló hatalmas neonfeliratnak megmentésére már nem jutott figyelem. Van akinek talán semmit nem jelent, de van akinek emlék a régi felirat, ami alatt találkozások százezrei, milliói jöttek létre, van akinek a retro stílus egy értékes darabja, van aki szerint sokat érő tárgy a múltunkból, egy viszont biztos: kár volt elherdálni.

Merthogy senki nem látott benne fantáziát, értéket, ne adj Isten pénzt. Erről tanúskodik az a kép, amit néhány napja találtunk egy Újbudát érintő bejegyzésen a tumblr-en:

A tulajdonost nem érdekelte, a munkások viszont jól jártak. Egy jó ötlettel kevesebb (forrás)

A poszt szerint a műemléki épület fényfelirata "ott hevert a téren, a munkások ötezer forintért odaadták most egy angyalföldi műhelyben lakik". Amikor a retro dolgok újra divatba jönnek, amikor hasonló fényreklámokért több százezer vagy akár millió forintot is adnának helytörténeti múzeumok, vállalkozók, gyűjtők, akkor Újbuda egyik emlékét elseftelik a melósok egy láda sörért... Hol van az önkormányzat, vagy hol vannak a magukat a Gombán sztároló politikusok, vagy a kamu tisztességes, egyszereplős közbeszerzésen milliós üzletet megnyert haver vállalkozó, hogy megmentsék ezt az apró darabját Újbuda és a főváros múltjának? Önzetlenül vagy érdekből, mindegy.

Nem nagy dolog, sokaknak csak szemét vagy kidobandó ócskaság. De ne zárjuk ki, hogy vannak olyanok, akik fantáziát láttak volna benne, mondjuk a Gombában egyszer megnyíló kávéház pultja mögött, vagy bárhol, ahol megeleveníthető az épület múltja, történelme. Akiknek nemcsak a ma és a holnap bevételei számítanak, hanem a múlt értékei vagy akár értéktelen emlékei is. Merthogy az egykori Gombából, ha egyszer kész is lesz, nem sok minden marad meg, csupán a tartóoszlopok, a tető és az épület közepén található szobor. Reméljük ezt nem adták el egy láda sörért a kivitelezők...

Nem sok múlik persze mindezen, "csak" egy jópofa ötlet, egy jó lehetőség úszott el. Bosszantó dolog látni, hogy sokak szerint egyszerűbb valamit kidobni, mint gondolkozni a benne rejlő lehetőségeken. Nem stílusunk a trágárság, de mélységesen átérezzük a posztoló felindultságában kiszaladt utolsó mondatát...