A napokban jelent meg a Magyar Nemzetben, hogy a Belügyminisztérium legfrissebb jelentése alapján Újbuda a legkevésbé eladósodott kerület a fővárosban. Egy főre 1600 Forint adósság jut, Rogán Antal Belvárosában ez a szám 564 ezer, Pokorni Zoltán Hegyvidékén pedig 153 ezer. A debreceni, hódmezővásárhelyi számokat már leírni sem merjük, de jó néhány MSZP-s kerület és város is szépen belehúzott.
(Forrás: Magyar Nemzet, Belügyminisztérium)
Bár a kerület mai vezetése mindent elkövet, hogy az eladósodottsággal indokolja az elmaradt és leállított fejlesztéseket, a tények némileg árnyalják mindezt. Hogy klasszikust idézzünk, nincs kibontva az igazságnak minden szeglete. Minden hiteltörlesztés (beleszámítva a cégek által felvetteket is) nem éri el a költségvetés főösszegének 1.2 százalékát, amiről jó néhány polgármester még a miniszterelnöki ígéret után is csak álmodozhat. Az is ellentmondásos, hogy miközben mindenért a (nem, vagy csak csekély mértékben létező) hiteleket okolják, Hoffmannék rekordösszegű, másfél milliárd Forint hitelt akartak felvenni 2014-es (!) fejlesztésekre, amit végül pont a Fideszes kormány nem engedélyezett.
De Újbuda egyben vesztese is az orbáni politikának, amikor az állam átvállalja az önkormányzatok adósságát. Itt ugyanis szinte nincs mit! Feltehetően a korábbi polgármesterek is tudtak volna még több eredményt felmutatni, annak kényelmes tudatában, hogy a jóságos állam bácsi majd kifizeti helyettük az adósságot. De nem ezt tették és helyesen döntöttek. Az elmúlt két évtizedben, pártállástól függetlenül minden kerületi polgármester felelős költségvetési politikát folytatott, nem engedett a kísértésnek, ami jó néhány kollégájuknak nem sikerült. A kerület úgy tudott fejlődni az elmúlt két évtizedben, hogy nem kellett hozzá hitelt felvenni.
Ezért pártállásuktól függetlenül elismerés illeti Bánhegyi Emil szabad demokrata, Szegedi Ferenc MDF-es, Juhos Katalin Fideszes és Molnár Gyula szocialista polgármestereket. És nemcsak fejlődni, de egyensúlyban maradni is képes volt a kerület, nemhogy csődhelyzet nem állt elő korábban, de az egyik legjobb szociális és támogatási rendszer alakult ki Újbudán. Bár az elmúlt két évben számos lépés történt ezek leépítésére (a fizetős bölcsődéktől kezdve, a csökkenő támogatásokon át a dráguló étkezésig), még mindig elmondhatjuk, hogy a kerületben élő nyugdíjasok, diákok és rászorulók az egyik legjobb ellátásban és támogatási rendszerben élhetnek, és a kerületben működik az egyik legszínvonalasabb oktatási és nevelési intézményrendszer.
Kerületi lakosként és lokálpatriótaként abban vagyunk érdekeltek, hogy amikor Hoffmann Tamás 2014-ben átadja a polgármesterséget az utódjának -legyen az bármelyik pártból jövő is- ezt a két évtizedes örökséget ne leépítve, hanem továbbfejlesztve, de legalább megőrizve hagyja hátra. Bár a mostani kerületi vezetés megpróbált letérni az elmúlt évtizedek sikeres pályájáról, most lehetősége van bebizonyítani, hogy ő is képes arra, amire az elődjei képesek voltak. Hogy maradandót alkosson saját erejéből és tehetségéből.
Szurkoljunk neki, közös érdekünk.
