Huszonkét év óta először: összeomlás határán a kerületi költségvetés.

Az október 4.-i kormányülésen nem járultak hozzá, hogy Újbuda másfél milliárdos kötvényt bocsásson ki az elmaradt fejlesztések finanszírozására. Tekintettel arra, hogy az összeg az idei költségvetés bevételi oldalának egyik fő eleme, 20 esztendő óta először fordulhat elő, hogy összeomlik a kerület költségvetése. A döntés következtében gyakorlatilag leállnak az eddig is csak csordogáló kerületi fejlesztések és beruházások, veszélybe kerülhet a napi működtetés is.

Korábban már írtunk arról, hogy Újbuda vezetése hitelt kíván felvenni az eddig elmaradt fejlesztések megvalósítására. Az új törvényi szabályozás szerint ehhez az önkormányzatoknak a kormány hozzájárulását kell kérniük. Az októberi kormányülés döntése értelmében azonban Debrecennel, Ferencvárossal ellentétben Újbuda kérelmét elutasította az Orbán kormány, arra való hivatkozással, hogy a visszafizetés aránytalanul nagy terhet jelent a kerületnek a következő években.

Annak ellenére, hogy Hoffmann Tamásék előszeretettel hivatkoznak az elmúlt nyolc évre, mint az eladósodás időszakára, a tények némileg árnyalják ezen állításokat: a kerület gyakorlatilag az egyik legkevésbé eladósodott önkormányzat, komolyabb hitel csupán a Juhos Katalin idejéből származó bérlakásépítéshez, illetve a Molnár Gyula idejében megvalósult önkormányzati épületek megszerzéséhez és felújításához köthető.

A kerületi költségvetésben is csupán évi 200 m Ft. az éves  törlesztés, a többi kötelezettségvállalással együtt sem éri el a főösszeg másfél százalékát. A Hoffmann Tamás által 2011-ben még büszkén bemutatott Állami Számvevőszéki jelentés is kiemelte, hogy a kerület költségvetése stabil, pénzügyi helyzete kiemelkedően jó, az önkormányzat 2007 és 2010 között jelentős tartalékot képzett. Mindezek alapján megállapítható, hogy Újbuda alkalmas lehetne további hitelek felvételére, ha csak a pénzügyi szempontokat nézzük és eltekintünk az eladósodás politikai vetületeitől. Némi bájt ad a dolognak, hogy miközben a korábbi vezetések szolidan nyúltak a hitelfelvételhez, addig pont az a kurzus állítja be minden baj okozójának az eladósodást, amelyik az eddigi legnagyobb hitelt tervezte felvenni...

A kerületi önkormányzatok és a vidéki nagyvárosok eladósodási rátája, egy főre vetítve. Az eladósodott megyék és kisvárosok tovább árnyalnák a képet. (Forrás)

Ennek ellenére a miniszterelnök valamiért nem engedélyezte a kötvénykibocsájtást, ami gyakorlatilag egyet jelent a fejlesztések és beruházások leállásával, a bevételek valamilyen formában történő megemelésével illetve a kiadások drasztikus leszorításával.  A februárban elfogadott költségvetés ugyanis rögtön zár alá is vett másfél milliárd forintnyi fejlesztést, ami abban az esetben szabadul fel, ha a hitelfelvétel realizálódik. Habár Hoffmannék néhány százmilliót már elköltöttek ebből is (fedezet nélkül), a többi megvalósulása már biztosan nem várható. Az már csak költői kérdés, hogy amennyiben mégis megkapták volna a hitelt, úgy októberben hogyan kezdtek volna neki az út és járdaépítésekhez, intézményi felújításokhoz, csatornaépítésekhez, akadálymentesítésekhez és egyéb kültéri munkákhoz? Ugyancsak adódik az a kérdés is, hogy a fedezet nélküli költekezés forrásait utólag miként teremtik elő? A polgármester novemberre költségvetés újbóli módosítását ígérte, ami nem túl rózsás képet vetít előre. Tehát nemcsak a fejlesztések maradnak el, de a felelőtlenül elköltött pénzeket is vissza kell szerezni valamilyen formában: bevételnöveléssel vagy további drasztikus kiadáscsökkentéssel. Mindez pedig nem jelent mást, minthogy a kerületben az eddig is meglévő elégedetlenség tovább nő, Hoffmannék újraválasztása pedig gyakorlatilag utópisztikus feladat elé állítja a kerületi Fideszt.

Nem meglepő, hogy erről a nem mellékes információról hallgat a kerületi média. A honlapon inkább írnak a szokásos blődségekről és polgármesteri álprogramokról, őzike és nyugdíjas-simogatásokról. Az, hogy Újbuda gyakorlatilag csődbe ment, arról mély a hallgatás.

Pedig megírhatnák, hogy Hoffmann Tamásnak két év alatt sikerült elérnie, amit idáig egyetlen elődjének sem: Újbuda gyakorlatilag működésképtelené vált, a költségvetése egy darab cetlinek felel meg (a fentiektől függetlenül idén már hétszer kellett módosítani), az eddig is igen szolid fejlesztések gyakorlatilag leállnak. Ráadásul az elmúlt hónapokban már a folyószámlahitel keretet is megemelték a korábbi 200 millióról előbb fél, majd egymilliárd Forintra, ami már napi működési gondokat jelez. Az a kerület, amelyik a rendszerváltás óta mindig a fejlődéséről, eredményeiről, stabil pénzügyi helyzetéről volt híres, mára a sor végén kullog. Szinte minden kerület, még az Újbudánál nehezebb anyagi helyzetben lévők, az Újbudánál eladósodottabb kerületek is, valamilyen fejlesztéssel, uniós vagy kormányzati pályázatokkal, pénzekkel megpróbálnak eredményt felmutatni. Újbuda polgármestere legutóbb egy futópályával büszkélkedett, a múlt héten pedig egy iskola padlójának és ablakainak részleges felújítását próbálta meg a sajtó jelenlétében úgy előadni, mint olyan eredményt, amivel büszkélkedni lehet. 

Hoffmann Tamás megszemléli az új ablakokat az egyik kerületi iskolában (forrás: ujbuda.hu)

Nem tudjuk, csak találgathatjuk, hogy Orbán miért mondott nemet Hoffmannéknak? Vannak akik szerint valamelyik államtitkár, Simicskó vagy Rétvári áll az elutasítás mögött. Az, hogy a kerületi Fidesz-KDNP két államtitkárt is adhat a kormányba és még így sem sikerült elintézni az engedélyt, az több mint beszédes. Különösen úgy, ha mindkettő számára vonzó lehet az újbudai polgármesterség egy 2014-es kormányváltásnál vagy átalakításnál. Persze lehet, hogy az ilyen híresztelések, összeesküvés-elméletek teljesen alaptalanok. Egyszerűbb válaszok is vannak: Orbán levette a kezét az újbudai Fideszről és Újbudáról. Ezt a csapatot már neki sem érdemes védeni, támogatni. Pontosan tudja, hogy Hoffmannék eddigi két éve csak szavazatvesztés volt a Fidesznek, ráadásul az egyik legfontosabb bástyán, a keresztény-konzervatív budai helyvidéken, és a polgári Lágymányoson, Szentimrevárosban. Akár az egyik, akár a másik verzió az igaz, akkor Orbánt ismerve a történetnek lesz még folytatása, a kerületi vezetés álmatlan éjszakák elé nézhet.

Nem tudjuk tehát, hogy ki lesz a következő polgármester, azt viszont már mindenki tudja, hogy ki nem. Valakinek ezért a csődért vállalnia kell a felelősséget, legalább politikai értelemben. Azonban a következő polgármester, legyen az Simicskó, Rétvári, Molnár, Gajárszki, vagy bárki más, nem kis feladatnak néz elébe. A hátrahagyott romhalmazból, Újbudából, a hajdan volt éllovasból, az ország egyik leggazdagabb önkormányzatából, újra virágzó és élhető kerületet kell csinálni, amilyen korábban is volt. Nem lesz könnyű.