Sajnos a nyárnak vége van, még Újbudán is. A Molnár per ítélethirdetése talán majd hoz némi életet a kerületi közéletbe, de az elmúlt hónapok elég lanyhán, unalmasan teltek. Az persze nem új és érdekes hír, hogy Hoffmann Tamásék nem szédültek bele a tempóba, változatlanul nem értik, hogy a városvezetés munkával jár. A folyamatos spórolás, siránkozás, a krónikus visszafelé mutogatáson kívül nem sok mindent hallani róluk. Néha nyílik egy piac, fát ültetnek, vagy Újbudán kampányolnak egy budafoki politikusnak, aki egy fatális véletlen folytán 2014-ben majd Újbudán indul… Persze Simicskó István a másik majdani újbudai jelölt is ott van mindenhol, még ott is ahol nem kellene, de ezen inkább mosolygunk, mint megbotránkozunk. Úgy tűnik a régi pártállami reflexek még a fiatalabb generációban is tovább tudnak élni, a kerületi rendezvények, események kezdenek a késő kori kádárizmus legszebb napjaira emlékeztetni.
Ha már jelölés, érdekes volt, hogy Simicskó a kerületi szavazáson kiütéssel győzte le Rétvári Bencét, akit sokan a kerület erős emberének tartanak, tartottak. A szavazás előtt állítólag egyértelműen jelezték, hogy Orbán Viktor kit szeretne jelöltnek, majd egy nem várt fordulattal meg is választották. A játszmából már csak Kupper András maradt ki, akit a kerületi tagság talán jobban utál mint a szocialistákat. Az elmúlt napok fejleményei után úgy tűnik Kupper úrnak az örmény nagyköveti poszt is álom maradhat, bár híres/hírhedt kapcsolatrendszerének, családi kötelékeinek köszönhetően feltehetően nem marad állás nélkül 2014 után sem.
Az ellenzéki pártok egymásra találhattak a nyáron, mert együttesen bojkottálják az Újbuda újságot, valamiért nem tetszik nekik, hogy Hoffmannék pártközlönnyé silányították az újságot. A Riz Levente rákosmenti polgármesternél nevelkedett főszerkesztőt valamiért Újbudára szerződtették, az ottani fideszesektől származó információink szerint a XVII. kerületiek nagy örömére…
Egy nyári ujbuda.hu címlap, három vezető hírből három Fideszes politikust népszerűsít. Három képen ötször szerepelnek a pártatlan közszolgálati médiában...
Utolsó csepp lehetett a pohárban, amikor a pártpolitika száműzésére hivatkozva elvették a pártoknak szánt egy hasábnyi felületet is. Valószínűleg a korábbi kurzusokban is elhajló lehetett a lap, de ennyire egyoldalú talán még sosem volt, így épeszű ember már valószínűleg nemigen olvassa azt. Nem akkora meglepetés, ha ebben a cirkuszban az ellenzék már nem akar asszisztálni, pár mondatos hozzászólási lehetőségekkel legitimálni egy pártközlönyt. Bízunk benne, hogy a pártok megtalálják a maguk, talán még hatékonyabb, módját arra, hogy eljussanak az újbudaiakhoz és a következő időszakban kialakulhat egy második kerületi nyilvánosság. Talán pont ennek a hatalmi arroganciának lesz köszönhető, hogy egy kicsit felpezsdül az élet és a politikai kommunikáció Újbudán. Reméljük egy kis szelettel a mi blogunk is hozzájárulhat mindehhez.
A pezsdülésnek a nyáron már láttuk is előjeleit, a kerületi pártok többször is megjelentek a közterületeken, piacokon. A legaktívabb talán a Jobbik volt, de az MSZP, LMP és a Fidesz is több utcai kitelepülést szervezett, kisebb-nagyobb sikerrel. Hogy a nyár miatt, a valódi kampány távolsága miatt de igazi mondanivalóval még egyik helyen sem találkozhattunk. A JOBBIK és az LMP országos anyagokat osztogatott, bár a helyi LMP-s frakcióvezető Gajárszki Áron megpróbálkozott a piacon tartani a fogadóóráját, a mérsékelt érdeklődés ellenére ez egy jó ötlet volt a részéről.
Az igazán érdekes persze a nagyobb pártok versenye és mondandója volt, ebben azért találhatunk érdekes dolgokat. Az MSZP két szórólappal is kijött az elmúlt hónapokban, nem túl nagy meglepetésre a regnáló polgármestert és csapatát bírálták és élcelődtek a szélsebesnek valóban nem mondható tempójukon is és egy kis önfényezés sem maradt ki, de ezt már megszokhattuk náluk. Bár a szórólap valós problémákat és kérdéseket vet fel, a szocialisták azzal nem sokat bíbelődtek, hogy az emberek megtudhassák, hogy ők mit csinálnának másként. Azt persze így is érdekes volt látni, hogy a kerület három országgyűlési képviselője szavazógépe milyen hatékonyan és aktívan képviseli Újbudát... Kupper András ezek szerint nem csak az örményekért nem képes kiállni, de Újbudáért sem. Simicskó Istvánnak pedig a honvédelem és a piacnyitások között kevés ideje maradhatott érdemi dolgokra. Rétvári Bence feltűnő visszahúzódása a kerületi közéletből csak részben magyarázható a fent leírtakkal, a kivárás feltehetően jobban jellemzi ezt a helyzetet. A nyári veresége ellenére Rétvári erős a kerületi szervezetben, széles hátországa van, ráadásul ő „igazi” KDNP-s, Simicskóval ellentétben, ennek még lehet jelentősége. Kupperral ellentétben őt még nem érdemes kiírni a kerületi közéletből...
Az igazi csemege viszont a szoci szórólapra adott fideszes válasz volt. A kritikára, élcelődésre természetesen molnárgyulázás volt a válasz, és egy kicsit Józsa István is megkapta a magáét. 2012-ben még ott tartunk, hogy kritikára nem a cáfolat jön, nem az, hogy ez nem igaz, ezt és ezt csináltuk, nem cselekvés, eredmény követi a kritikát, hanem a jól bevált fideszes lejáratósdi. Újból előkerült a ZP és a Kopaszi gát, amit az előző kurzus fő bűnének tart a fideszes agytröszt még a mai napig is (bár egy percig sem riadnak vissza attól, hogy egy rakás rendezvényt szervezzenek oda és dicsekedjenek a Kopaszi gáttal, legutóbb pont ezekben a napokban). A Hoffmann Tamást ért szoci kritika valószínűleg érzékenyen érintette a lelküket és úgy reagáltak rá mint a sértett óvodások: beraktak egy 15 éves képet Molnárról, ahol tényleg úgy néz ki, mint egy csehszlovák főmérnök. Bár Molnár állítólag az átlagosnál hiúbb politikus, de azért sejtjük, hogy mindez milyen vidámságot válthatott ki a szociknál. Ha egy kormánypárt két év után még mindig csak erre képes, akkor nem nagyon van miért idegeskedniük. A kerületi Fideszből származó híreink is azt erősítik, hogy a kritikákra nem tettekkel, eredményekkel kell reagálni, hanem a korábbi, jól bevált (?) módszerekkel kell a harcot megvívni. Ők tudják, de valamiért az az érzésünk, hogy az itt lakók ennél többre vágynak, valami eredményt csak fel kellene mutatni már, az állandó elmúltnyolcéezés, siránkozás mellett.
Némi színt vitt ugyanakkor az utcai kampányokba az Újbudai Fiatalok nevű szervezet „Narancsfacsarás” akciója, amikor mindenki kapott egy narancsot, és azon tölthette ki dühét…. Az emberek inkább persze kifacsarták és megitták, de gondoljuk ez is volt a cél. Bár az akció és annak szervezői a szocialistákhoz kötődnek, de az ötlet és a fiatalok jelenléte üde színfolt volt Újbuda utcáin. Reméljük a sok szabványakció közepette találkozhatunk még ilyen egyedi megoldásokkal akár a pártok, akár a civilek részéről.
Az Újbudai Fiatalok nevű szervezet volt egyébként a tavaszi tüntetések az egyik "sztárja", hatásos transzparensükkel számos híradóba bekerültek.
Talán nem bántódnak meg, ha mostani cikkünk zárszavának az ő jelmondatukat vesszük kölcsön:
