A ciklus utolsó költségvetése kapcsán megnéztük, hogy a kerület országgyűlési képviselői mennyire voltak aktívak Újbuda képviseletében? Milyen fejlesztéseket, mennyi pénzt köszönhetünk nekik? Lesújtó képet kaptunk. Ellenzékben persze fontosabb volt a kerület, akkor semmi sem volt drága.

Csak a FIDESZ. Ma sincs másként.

Kezdjük mindjárt a párttársai által csak újbudai Putyinként becézett Simicskó Istvánnal. Az ő aktivitása határtalan, ha szalagot kell átvágni, óriásplakáton kell pózolni közpénzen, kerületi újságban sokszor többet láthatjuk, mint a polgármestert. Legtöbbször már nem is a saját körzetében szerepel, hanem a leendő választókerületében, de ezt csak a rosszindulatú és irigy ellenfelei tekintik közpénzen történő kampányolásnak, mindenki más szerint rendben van így. Az igazi baj ezzel csak az, hogy ezt az aktivitást a Parlamentben nem igen érezhetjük, ott valamiért kevésbé fontos a kerület. Simicskó képviselő úrnak ebben a ciklusban 19 indítványa volt, köztük az állatok védelméről, Nándorfehérvári diadalról, a máriapócsi kegyhelyről és a görög katolikusokról, hazaszeretet napjáról emlékezett meg, valamint honvédelmi ügyekben lépett fel. Mind fontos és tisztelendő terület, de az őt megválasztó kelenföldiekhez, albertfalviakhoz kevés köze van. A közel 140 felszólalás túlnyomó többségben is államtitkárként hallhattuk, kerületi kötődésű kevés van közöttük. Újbudai témája mindösszesen egynek van, amikor megköszöni, hogy a kerületiek megnézhették az épülő metrót, illetve megkérdezte, hogy mikor lesz kész már a négyes metró. Néhány további felszólalásában beszél ugyan Újbudáról, de csak és kizárólag a sport kapcsán.

Simicskó képekből már Dunát lehetne rekeszteni Újbudán, a Parlamentben már nem olyan fontos Újbuda

Ha már Simicskó képviselő úrnak a sok PR akció és az államtitkári munka mellett kevés ideje maradt valós érdekképviseletre, nézzük meg a kormány másik államtitkárát, a Lágymányost, Szentimrevárost képviselő Rétvári Bencét, hátha. Egy biztos az ő aktivitását nehéz lenne lebecsülni, erről tanúskodik az a több mint 500 hozzászólás, amit a Nemzeti Együttműködés Rendszere alatt hallhattunk tőle a Parlamentben. Ezek túlnyomó többségben államtitkárként szólalt meg, így sajnos egyetlen kerületi kötődésű sincs közöttük. Újbudán mindösszesen háromszor említi meg, felsorolásban más településekkel, statisztikai adatként, egyszer pedig egy tréfa erejéig… Ha már nem beszélt semmit a kerületről, akkor biztosan más módon próbált segíteni Újbudán, például indítványokkal, költségvetési módosítókkal, vagy máshogy. De sajnos csalatkoznunk kellett, a  15 indítvány, beadvány kizárólag jogi, államigazgatási témákkal kapcsolatos, egyetlen  kerületi kötődésű sincs közöttük.

Rétvári elhíresült elszólása
"Mi mindenki életét meg akarjuk lopni..."

A remény hal meg utoljára, úgyhogy a régi kerületi motoros, az egykori frakcióvezető, polgármesterjelölt, Újbuda alpolgármesterének, Kupper András parlamenti szereplésében reménykedünk, hátha ő képviseli a kerületet valahogy. Nála kicsit vissza kellett mennünk az időben, mert május óta a hangját sem lehet hallani, úgyhogy biztosan azelőtt törte kezét-lábát Újbudáért. Kupper képviselő úr sok szép dologról beszélt az ország házában, a patikatörvénytől  kezdve, az élelmiszerbiztonságon és a cigányság felzárkózásán át egészen a Művészeti Alapig, de Újbudáról nem sok szó esett nála sem. Egyetlen egyszer került szóba a kerület, amikor a Liszt Ferenc emlékév kapcsán egy kerületi rendezvényről emlékezett meg. A kilenc képviselői indítványa is hasonló képet mutat: a paraolimpikonoktól kezdve a dohányzás elleni harcon át, a szellemi tulajdonig sok minden volt fontos, egy valami kevésbé: Újbuda.

És ha már Kupper Andásnál tartunk, nem mehetünk el szó nélkül egy „érdekesség” mellett, hogy igen árnyaltan és finoman fogalmazzunk. Az örmény-magyar baráti tagozat elnökeként, örmény származását büszkén valló és hirdető képviselőként rendszeresen megemlékezett a XX. század egyik legszörnyűbb eseményéről, az örmény népirtásról. Mind 2011-ben, mind 2012-ben szép beszédben emlékezett meg a több százezer meggyilkolt örményről. Aztán jött a baltás gyilkos mocskos és dicstelen kiadása, az örmény diplomáciai kapcsolat megszakadása, és láss csodát: 2013-ban Kupper úr már csendben marad, már nem hallhatjuk a megható és szép szavakat ősei szenvedéséről. A pártpolitika, a kormányérdek ezek szerint a történelmi emlékezetet is felülírja, hogy két hordó azeri olajról már ne is beszéljünk…

Ha Újbuda nem is, az örmények legalább fontosak voltak. Aztán már ők sem

De térjünk vissza Újbudára és vonjunk mérleget!

A kerületi képviselőink két év alatt egyetlen érdemi kerületi ügyet sem vetettek fel, egyetlen fillér újbudai elköltésére sem tettek javaslatot!

Ez akkora baj lenne? Szőrszálhasogatás? Miért foglalkozunk mindezzel?

Egyszerű a válasz. Amikor ezek a politikusok ellenzékben voltak semmi sem volt drága, olyan indítványok tömkelegét zúdították a Parlamentre, amiről pontosan tudták, hogy nem megvalósítható.

Csak a 2010-es költségvetésnél több mint 6 milliárdnyi fejlesztésre tettek javaslatot:

• Kelenvölgyi járdaépítés, 180 millió Ft.
• Márton Áron tér rekonstrukció, 500 millió Ft.
• Sas hegyi parkerdő megvalósítása, 50 millió Ft.
• Szt. Kristóf szobor építése, 30 millió Ft.
• Bölcsődei férőhelybővítés, 600 millió Ft.
• Kelenvölgyi játszótérépítés, 115 millió Ft.
• Sas hegyi csapadékvíz-elvezetés, 800 millió Ft.
• 4-es metró meghosszabbítása, első ütem, 1 milliárd Ft.
• Feneketlen tó rekonstrukciója, 1 milliárd Ft.
• Tüske csarnok befejezése, 1 milliárd Ft.
• Citadella felújítása, 250 millió Ft.
• Zajvédő fal építése, 500 millió Ft.

Három évvel az után, hogy a miniszterelnök maga jelentette ki, hogy az EU egyik legstabilabb gazdasága a magyar gazdaság (ATV, 2010. július 23.), mikor végre lendületben van az ország, amikor Magyarország jobban teljesít, hol vannak azok a fejlesztések, amiket egy összeomló, rossz kormányzás igája alatt nyögő Magyarországon megvalósíthatónak tartottak?

Hol vannak az új kelenvölgyi járdák, a megújuló Márton Áron tér, a korábban oly fontos Szt. Kristóf szobor az egykori Osztapenko helyén? Mi van a szavakon kívül a Citadellával, az új zajvédő falakkal Lágymányoson, vagy az egykor oly hangosan védelmezett Feneketlen tóval?

Így néz ki egy FIDESZ-es vezetés alatt felújított járda Újbudán. Elkelt volna az állami segítség

Amikor kormányra kerülnek és két újbudai államtitkár is a kormány tagja lehetett, akkor miért csak plakátokon, PR cikkekben fontos a kerület ügye? Az egykor harcosan követelt ügyekből miért csak egy sportcsarnok befejezéséhez ad pénzt a kormány? Miért lett fontosabb egy sportcsarnok a szobroknál, járdáknál, utaknál, városrendezésnél, metrónál és oly sok mindennél? Miért van az, hogy nyakig eladósodott önkormányzatokat kisegít az állam, az évtizedek óta jól gazdálkodókat pedig magára hagyja?

Miért van az, hogy a kerület csak addig fontos, amíg hatalomra nem jutnak? Pontosan azért, amiért az örmény nép szenvedése csak addig fontos, amíg csak beszélni kell róla. Ha már cselekedni kell, akkor se Újbuda, se egy szerencsétlen, rokon sorsú nép nem számít.

Ők ilyenek. Semmi és senki nem számít. Csak a Párt és a Hatalom. Nagybetűvel, ahogy régen.