Hoffmann Tamás december elsejéje, vagy akiknek a határon túli magyarság csupán a napi politika játékszerének jó
Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy blogunkkal képletesen elhagyjuk Újbuda vagy Magyarország mai határait, annak egy kis magyarázattal szolgálunk. Újbudának számos határon túli magyar település a testvérvárosa. Idén kerületünk vezetői egy új kezdeményezéssel éltek, meghívták ezeket a falvakat, városokat a Nemzeti Összetartozás Napjára szervezett rendezvényre. Az ötlet amúgy kifejezetten szimpatikus és és újszerű volt, különösen, hogy a testvérvárosok egy gasztronómiai fesztivál keretében mutatkoztak be saját konyhájukkal, ételeikkel. Leszámítva azt az apróságot (?), hogy a beharangozó úgy invitálta a kerületieket, hogy "ünnepeljünk együtt" (Trianon évfordulóján nem ünnepelünk, maximum megemlékezünk) a rendezvény mindenképpen egy kiváló lehetőség volt a testvérvárosok bemutatkozására és megismerésére.
Legalább nem Tirgu Mures (forrás: Hoffmann Tamás facebook oldala)
Az időjárás miatt sajnos nem túl sikeres rendezvény után, Hoffmann Tamás facebook oldalát nézegetve találtunk rá egy olyan dologra, ami cikkünk témáját adta, mivel egy magát nemzeti érzelmű politikusnak tartó közszereplőtől finoman szólva is visszatetsző dolgot találtunk. Talán apróság, talán felesleges kötekedés, de mi mégis szóvá tesszük. Cikkünk végén elmondjuk, hogy miért.
A rendezvény szórólapjain és plakátjain a testvérvárosok neve mellett nem a számunkra természetesnek hangzó földrajzi tájegységek olvashatóak, hanem azon az országok nevei, amelyekhez a Trianoni békediktátum óta ezek a települések tartoznak. Jogilag és a realitásokat ismerve ez persze helyén is lenne, de nekünk Marosvásárhelyről Erdély jut eszünkbe, Nádszegről meg Felvidék. Semmiből nem állt volna így feltüntetni ezeket a településeket, ráadásul senkit nem sértettünk volna meg, nem okoztunk volna nemzetközi galibákat, nem lármázna senki irredentizmus és egyéb blődségek miatt. Erdély a románoknak is Erdély, a Vajdaság Szerbiának is Vajdaság. Trianon évfordulóján pedig különös érzéketlenségre utal mindez. Kicsiben olyan mint Medgyessy 2002 december elsejei koccintása, a gyulafehérvári román nemzeti gyűlés évfordulóján. Nekik ünnep, nekünk gyász, nem koccintunk rá. Érzéketlen, tapintatlan, nem kellett volna.
Ha valaki nem tudná hol van Bene. Még szerencse, hogy nem Kárpát-Ukrajna, mint az átkosban
Posztunk címének kérdését megválaszolva tehát azt gondoljuk, hogy miközben Marosvásárhely és Kézdiszentlélek ma Romániához tartozik, nekünk mégis Erdélyben van. Ahogy Nádszeg a Felvidéken, Bene Kárpátalján, Ada a Vajdaságban. Miközben politikusaink versengve rohangálnak Erdélybe szavazatokért kuncsorogni, ezt a kis figyelmességet, apró gesztust meg kellene adni Újbuda vezetőinek is. Furcsa, hogy egy magát nemzetinek tartó párt politikusának ez nem természetes. De pontosan tudjuk, hogy a szavak és a tettek hogy válnak ketté a Fidesz politikájában. Pontosan látjuk, hogy a szép szavak és a frázisok mögött sokszor nincs más, mint napi politikai érdek. Pontosan tudjuk és látjuk, hogy mindent és mindenkit képesek felhasználni ha a hatalom megszerzéséről vagy megtartásáról, szavazatokról van szó. Újbudán ezt látjuk kicsiben, egy jó és nemes kezdeményezés mögött nincs semmilyen valóságos érzés és érték. Csak a jól hangzó frázisok, a kerületi konzervatív szavazók megnyerése érdekében, ami nem belülről jön.
Itt valamiért fontosnak tartották szlovákul is feltüntetni a 95 százalékban magyarok lakta város nevét. Szerencsére a többi csak magyarul olvasható (forrás: Hoffmann Tamás facebook oldala)
És még egy apróság, ami jelzi ennek a kurzusnak az értékrendjét. Információink szerint a fentiek nemcsak nálunk, de a kerületi Fidesz több tagjánál is kiverték a biztosítékot. A polgármesteri kabinet egyik tagja szóvá is tette mindezt, sőt volt bátorsága az interneten is kritizálni a fentieket. Annak ellenére, hogy hithű fideszes, nemcsak a pártközpontban, de még Simicskó István mellett is dolgozott, másnap kirúgták az állásából, egyes hírek szerint személyesen a polgármester.
forrás: Hoffmann Tamás facebook oldala
Hoffmann Tamás facebook oldaláról pedig cenzúrázták azokat a bejegyzéseket, amelyek szóvá tették a fentieket. A szokásos reakció: bármit teszünk az úgy jó, kritika, ellenvélemény nincs. Mint ahogy önkritika és annak beismerése, hogy néha ők is hibázhatnak, merthogy ők is emberek. Nem, ők tökéletesek, minden jó és hibátlan. Ebbe a nagyképűségbe, arroganciába, tévedhetetlenségbe fognak egyszer belebukni.
Szóval ilyen Újbudán a nemzeti érzés, a személyzeti politika és a cenzúra. Szép volt fiúk!
Utóirat:
Nem tudjuk, hogy ki állította össze a gasztronómiai fesztivál receptjeit, és még a kákán is csomót keresőnek se szeretnénk látszani, de némi kivetnivalót abban is találtunk. Nem teljesen világos, hogy a a kárpátaljai testvérváros miért egy izzig vérig ukrán finomsággal, a Borscs levessel képviselte magát? Mint ahogy az sem logikus, ha a vajdasági Ada Baklavával és Csevappal, ezzel a két balkáni étellel nevezett. Ha a recepteket a testvérvárosok állították össze, akkor csak furcsálljuk a dolgot, ha a kerületi szervezők, akkor mindent értünk.
De mindettől függetlenül mi is figyelmükbe ajánljuk ezt a finomságot!
forrás: Hoffmann Tamás facebook oldala
