Furcsa módon rajzolták az önkormányzati körzetek határait. A véletlennek vagy valami másnak köszönhetően a kormánypártok ősszel egy kicsit több körzetet tudnának így megnyerni…
A Fidesz választási törvénykezésének újabb állomásához érkeztünk el idén tavasszal. Az előző parlament úgy rendelkezett, hogy március 31.-ig lehetőség van átrendezni az önkormányzati körzetek határait. Bár Újbudán a korábbi körzetek, egy kivétellel megfeleltek a törvényben előírt elosztásnak (közel azonos lakosságszám), kerületünk jegyzője valami rejtélyes okból (?) kifolyólag nem ezt az egyetlen, minimális korrekciót hajtotta végre, hanem gyökeresen átrajzolta a választókerületek határait. Ennek a végeredménye pedig az lett, hogy számszerűsítve mindegyik megfelelt a törvényi előírásoknak, leszámítva egyetlen körzetet. Pontosan úgy, mint a korábbi állapotban… A helyi törvényesség őrének úgy sikerült fenekestül felforgatnia mindent, hogy a végeredmény ugyanaz lett, mint amiből kiindult. Persze csak látszólag és technikailag, merthogy politikailag minden megváltozott. A valódi végeredmény az lett, hogy a kormánypártok az új határokkal jóval több egyéni mandátumot tudnak szerezni, mint korábban.
1812 óta ez a sárkány szimbolizálja a választási körzetek manipulatív átrajzolását (Boston Centinel)
Fontosak egyáltalán a körzetek határai egy kerület esetében? Vagy egyszerűen tessenek megnyerni minél több szavazót és akkor nincs jelentősége a dolognak? Ez a dolog azonban nem ilyen egyszerű. A politológiai szakirodalomban gerrymandering-nek nevezik azt az „eljárást”, aminek a lényege, hogy olyan körzeteket „kell” kialakítani, ami a legtöbb mandátumot hozhatja a hatalmon lévőknek és a legkevesebbet az ellenzék pártjainak. Ezt az tisztességtelen és alapjaiban antidemokratikus eljárást persze nem Újbudán, mégcsak nem is az új kazah barátainknál találták fel, hanem a modernkori liberális demokrácia szülőhazájában, az Egyesült Államokban. A hatalmuk elvesztésétől rettegő politikusok azóta imába foglalták Elbridge Gerry massachusetsi kormányzó nevét és módszereit. Napjainkban Áder Jánostól kezdve Miskolcon át Újbudáig számos igazi demokrata és hűséges kiszolgálója tekinti példaképének az amerikai politikust. Ma már azt is tudjuk, hogy az új választási törvény és az új körzethatárok miatt (is) van a Fidesznek kétharmada, tehát a módszer hatékony és követendő. Legalábbis Belorussziában biztos, de úgy látszik Újbudán sem csak az elvek számítanak.
Egy önkormányzatnál ugyanis más szempontok érvényesülnek a körzetek kialakításánál, mint az országgyűlési körzeteknél. Míg a parlamenti képviselők, ciklustól, pártoktól függetlenül elsősorban nem a választókerületüket, az ott élőket, hanem a pártjukat képviselik a nagy házban, addig egy önkormányzati képviselő, aki néhány ezer embert képvisel, elvileg jelentős részüket személyesen is ismeri, az ő munkája valóban az őt megválasztó szűkebb lakókörnyezet és városrész érdekképviselete. Merthogy ezek a körzetek általában városrészeket ölelnek fel, foglalnak magukba.
A rendszer lényege. Ugyanazokkal a szavazókkal, más határokkal lehet 3:1 és 1:3 is
Újbudán is így volt ez egészen mostanáig, amikor valakik valami egészen abszurd és megmagyarázhatatlan határokat húztak meg az őszi választásra. Korábban volt gellérthegyi, szentimrevárosi, lágymányosi, kelenföldi képviselő és még sorolhatnánk a kerület városrészeit. Az új rendszerben ezek, az önkormányzatiság alapjait képező egységek megszűntek és matematikai, politikai szempontok alapján olyan körzetek jöttek létre, ami semmivel sem magyarázható, indokolható. Létrejöttek olyan önkormányzati választókerületek, amelyek 3-4 városrészt is magukba foglalnak, szétszabdalnak történelmi városrészeket akár 3-4 részre is, valami egészen más szempontok és érdekek miatt. Van olyan körzet, ami magába foglal kelenföldi, albertfalvi és kelenvölgyi részeket, vagy olyan, ami gellérthegyi, lágymányosi, szentimrevárosi részeket ölel fel, elképesztő határokkal. A gazdagréti lakótelepet pedig, ami pont egy önkormányzati körzet mérete lehetne, háromfelé vágják és hozzácsatolják ezeket a részeket az egészen más hagyományú, kultúrájú, más problémákkal, előnyökkel és hátrányokkal rendelkező Sas hegyhez és Sasadhoz. És persze elosztják, pontosabban felosztják a gazdagréti ellenzéki szavazókat az egészen más politikai nézeteket valló sas hegyi és sasadi választók között.
Merthogy az egész újbudai gerrymanderingnek ez az értelme és lényege. Leszámítva a 2010-es választásokat, a kerületben az elmúlt 24 évben mindig kiegyenlítettek voltak az erőviszonyok jobb és baloldal között, az önkormányzat testületeiben a polgármestert adó pártok és az ellenzék pártjai hasonló arányban képviseltették magukat. A mostani ciklust leszámítva erős többség sosem volt a rendszerváltás óta a kerületben: hol egy szavazaton múlott Molnár Gyula ingatag többsége, hol az MDF-re volt szüksége a szociknak, hol a MIÉP-re a Fideszes Juhos Katalinnak. De megélhettünk már Fidesz-SZDSZ-MSZP koalíciót de olyat is, hogy az MSZP kötött koalíciót az MDF-es polgármesterrel. Talán pont ennek a kiegyensúlyozott, kompromisszumokra és együttműködésre kényszerítő helyzeteknek volt köszönhető a 2010-ben megtört 20 éves fejlődés. Az áprilisi választások eredményei is azt jelezték előre, hogy helyreállhat a kiegyensúlyozottabb erőviszony Újbudán: a Fidesz mindössze 4-5 százalékkal előzte meg a magukat kormányváltóknak nevező furcsa képződményt, ez pedig előrevetítette a szorosabb őszi eredményt.
Újbuda városrészei és az azokhoz nem illeszkedő, furcsa határú körzetek
A nyuszi és a jegyző aztán valami egészen különleges ajándékkal kedveskedett a kormánypártoknak Újbudán. A március 31.-i határidő után hetekkel, megjelent a kerület honlapján egy határozat(féleség), március 13.-i dátummal, amiből kicsi utánajárással és türelemmel megrajzolhatóak a kerület új önkormányzati körzetei. Térképet ugyanis nem raktak mellé, csak egy nehezen értelmezhető határozatot és táblázatot. Ugyancsak kételyeket ébreszt az emberben, hogy a többi választási határozattól eltérően (amiket azonnal kiraktak a honlapra), a helyi és törvényi előírások ellenére miért nem tették közzé mindenki számára ezeket a körzethatárokat, csak a fellebbezési határidő lejárta után hetekkel? Hab a tortán, hogy a nagy sietségben, az életrajza szerint jogvégzett jegyző, dr. Horti István, a határozat indoklásában egy olyan paragrafusra hivatkozik, ami nem is létezik. Információink szerint a kerületi pártok semmilyen információt nem kaptak az átalakításról, a múlt heti testületi ülésen megkérdezett jegyző hangszálproblémáira hivatkozva későbbre ígért írásbeli tájékoztatást.
Milyenek is ezek az új körzetek? Jók. Mármint a kormánypártoknak. Nem kicsit, nagyon. Az ellenzéknek meg rosszak. Nem kicsit, nagyon. Az április 6.-i eredményekkel és a régi körzetekkel kalkulálva a kormánypártok az őszi választásokon a körzetek harmadát elveszítették volna, másik harmadát pedig nagyon kis többséggel, 1-2 százalékkal nyerték volna meg, így akár a testületi többségük is veszélyben forgott, hacsak addig Mesterházyék nem szanálják teljesen az MSZP-t. Az új körzetekkel ez már egy kicsit másként néz ki: az átrajzolások következtében a körzetek kétharmadát meg tudja nyerni a kormányoldal és még a legrosszabb forgatókönyv szerint is kényelmes testületi többséget tudnak összetákolni maguknak. Ugyanazokkal a számokkal, csak más határokkal. A legrosszabb forgatókönyv pedig a Fidesz számára, hogy Molnár Gyula kimászik a gödörből, májusban felmentik, októberben újraválasztják, így akár az is előfordulhat, hogy egy ellenzéki polgármester néz majd farkasszemet a Fideszes többségű testülettel, akárcsak Esztergomban.
Keretben a jegyző indoklásának egy részlete, alatta a hivatkozott paragrafus. Ami nincs.
De ne szaladjunk ennyire előre, mert a dolog mégsem ilyen egyszerű! A politika, különösen az önkormányzati politika még a mai Magyarországon is az emberek szolgálatáról kell, hogy szóljon, kevésbé a pártokról. Ha egy sikereket felmutatni képtelen polgármester, jogi és matematikai trükkökkel próbálja fenntartani a hatalmát, akkor feltehetően akkora a baj, amit ilyen manipulációkkal már nem biztos, hogy meg lehet menteni. Még akkor is, ha a fenti okfejtés és számolgatás teljesen fölösleges, mert a baloldali ellenzék jelenleg maximális sebességgel száguld a teljes önmegsemmisülés felé, lehet, hogy a körzetek átrajzolása semmilyen hatással nem lesz az eredményekre. De az is lehet, hogy Hoffmann Tamás négy éves kormányzása képes "ellensúlyozni" a baloldal jelenlegi állapotát és egy újra összeálló baloldali blokk megszorongathatja a Fideszt. Merthogy az elmúlt négy év a kudarcok és eredménytelenségek sorozata volt, gyakorlatilag semmilyen saját kezdeményezésük nem volt, amibe belekezdtek elrontották. Gyakorlatilag az egyetlen sikerük a Gomba átadása lehetett volna, de az is közel egy éves csúszásban van. Már rég kész van a Körtér, a metró, de a Gombán még vadul dolgoznak a 2013. július 28.-i átadási határidőt hirdető tábla alatt. Ilyen teljesítménnyel az egyik oldalon és ilyen csapattal a másik oldalon tehát minden elképzelhető és annak ez ellenkezője is… Aki pedig nem bízik a saját képességében és népszerűségében, annak semmit sem szabad a véletlenre bízni!
Azért van még mit tanulni Újbudán a hatalmuk elvesztésétől rettegő politikusoknak...
Ráadásul áprilisban arról döntött az ország, hogy Orbán Viktor Magyarországát vagy egymással marakodó politikusokat, program és vízió nélküli kormányzást akarnak-e? Újbuda lakói kis többséggel ugyan, de a kisebbik rosszat, Orbán Viktort választották. Ha valami csoda folytán addig kihúzza a polgármester, akkor ősszel Hoffmann Tamás négy éve lesz a mérlegen. Ahol nincsenek víziók, se látszat, se valóságos eredmények, programok, erős és karakán vezető, csak a ma túlélése, a holnap meg majdcsak lesz valahogy. Ahol kézzelfogható sikerek helyett óriásplakátokon hirdetik a sikereket, semmi másról nem szól az önkormányzati politizálás, mint haverok és párttársak elhelyezéséről, előrehaladás helyett visszafelé mutogatásról, tettek helyett buta és pártállami kommunikációról, tisztességes és bátor megmérettetés helyett gyáva trükközésről.
Valamit tényleg kellett tenni, ennyi jutott eszükbe.